Ugrás a tartalomhoz

fehér acsalapu

Adatok

Magyar név: fehér acsalapu

Latin név: Petasites albus

Tágabb kategória, magyar: Zárvatermők (törzs)

Tágabb kategória, latin: Angiospermatophyta (phylum)

Szűkebb kategória, magyar: Fészkesek (család)

Szűkebb kategória, latin: Asteraceae (familia)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 5 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1993

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 1. melléklet

További információk

Szinoníma:
 
 
Termet: 10–80 cm Életforma: Geophyta
Leírása:
A tavasszal fejlődő virágos hajtás 10–30 cm magas (később felnyurgul). Nyárra kifejlődő méretes, hosszú nyelű tőlevelei a 80 cm-es magasságot is elérhetik. A levélnyél nem vagy alig szárnyas, szíves vállból kerekded. A levél széle öblösen karéjos, egyenlőtlenül éles-fogas. A levélfonák eleinte fehéren, később szürkésen molyhos. A levélválli öblöt 1–2 oldalér szegélyezi. A virágzat murvaleveles. A fészkek kicsinyek, fehéresek, fürtös virágzatban állnak. A porzók a csillagformán szétálló-cimpás forrt szirmok közül hosszan kiállnak. Termései repítőszőrös kaszatok.
 
Virágzása:
(február vége –) március – április / IV közepe – VII. közepe
 
Élőhelye:
Alapkőzet igénye közömbös; laza talajú, vízfolyásos, suvadásos termőhelyeken élő, pionír jellegű hegyvidéki faj. Lucosok, bükkösök, szurdok-, sziklai és törmeléklejtő-erdők, gyertyános-égeresek és bükkösök, valamint ligeterdők növénye.
 
Előfordulása:
Eurázsiai flóraelem.
Zemplén, Aggteleki-karszt, Ózdi-dombvidék, Bükk, Mátra, Medves, Börzsöny, Bakony, Keszthelyi-hegység, Soproni-hegység, Kőszegi-hegység, Vend-vidék, Őrség, Hetés, Göcsej, Dél-Zala, Kis-Balaton, Belső-Somogy, Bereg-Szatmári-sík.
 
Megjegyzés:
A vörös acsalapu (Petasites hybridus) – mellyel keverékfajt is alkot – virága rózsaszín vagy húsvörös, porzói a virágokból kevésbé állnak ki, levelei általában nagyobbra (–1,5 m) fejlődnek; a levélnyél határozottan szárnyas, a válli öblöt 2–5 oldalér szegélyezi. Hasonló, de kisebb levelei vannak a pionír jellegű, aranysárga virágú martilapunak (Tussilago farfara) is.
 
Veszélyeztetettsége: V: 5; H: 2;
 
Forrás:
Vojtkó András, in Farkas Sándor (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Bp., Penksza Károly-Király Gergely in Király Gergely (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása